Életképek a messzi Angolhonból :)

Végre vége a focinak, így a hajtásnak is... Már kezdtem unni. Bár ami a hajtást illeti, kíváncsi vagyok, mi fog történni az elkövetkező hetekben, a főnökasszony ugyanis kirúgta az egyik bárpultos csajt. A főnökúr már rég ki akarta, de ebben az asszonykának van döntő szava. Most viszont kihúzta a gyufát nála is, úgyhogy repült. Pár éve már itt dolgozott, mégis... Ráadásul nemrég derült ki, hogy teherbe esett egy fekete pasastól, akinek családja van... Rájár a rúd alaposan. Szal kíváncsi vagyok, hogy a főnökasszony hogy oldja meg a hiányát... ő dolgozik helyette, vagy nekem kell többet lótnom-futnom... úgyis az utóbbi lesz, de akkor fizetésemelést kérek.

A magyar csajnak, aki helyett lényegében felvettek, a Sacinak pedig kisfia született! Négy kiló körüli, 51 cm, és császárral jött világra, mert valahogy nem akaródzott neki kibújni a jó melegből. Ha anno választhattam volna, inkább maradtam volna én is...

Szombaton grillpartin voltam a német barátaimnál, Axelnél és Svenjanál. Pardon, Svenja osztrák... A pubban ismertem meg őket, mikor a Bajnokok Ligája fináléja volt. Hallottam, hogy németül beszélnek, hát bemondtam nekik németül, mennyit kérek az italokért, ők meg meglepetten néztek rám, aztán azóta ha bejönnek, sokat beszélgetünk. Próbálok németül beszélni velük, de nagyon nem megy... Alapszavak nem jutnak az eszembe, az angol egyszerűen a helyére lépett. Amit meg kell említenem, hogy Axel különlegesen művelt emberke, olyan csodabogár féle, hogy mindent megjegyez, minden iránt érdeklődik, mindenhez ért. Olyan, mint szegény Szabó Pali tanár úr volt. Ráadásul ért magyarul, de csak ha olvassa, hallás után nem érti. Régebben az volt a munkája, hogy magyar szövegeket fordított, és ha jól emlékszem, azt mondta, hogy magyar az egyik nagynénje, Budapesten lakik. Mondjuk ilyesmit azért tud, hogy "köszönöm, szívesen, jó napot, viszlát, még egy sört, két sört kérek" stb. Nade, grillparti!!! Hát az valami fenséges volt! Arról nem is beszélve, mennyire profin meg volt szervezve az egész! Rengeteg kaja, sokféle bor (mondanom sem kell, Axel a borokhoz is ért, a hűtőben van egy külön rész csak a boroknak...), ilyen kolbász, olyan kolbász, báránysült, héjában főtt édes krumpli, sült vajas kukorica, háromféle mártás, négyféle kenyér, a flambírozott banánt rummal viszont már nem várhattam meg... 8ra mennem kellett melóba... Meg aztán előző éjjel jó ha aludtam 4,5 órát, mivel péntek este is elhúzódott a meló, meg reggel is be kellett mennem a szokásos reggelikészítésre, szal a partin egy pohár bortól berúgtam, hiába ettem degeszre magam. Voltunk kb. huszan, abból öten voltunk nem németek... Nagyon jó parti lehetett volna, ha nem lettem volna annyira kifacsarva, és maradhattam volna végig... De sajnos túl sok a feltételes mód. Talán majd ha lesz végre valami rendes melóm, vagy bejön a doktorátusi......... valahogy megint kezdek nem bízni ebben.

Honvágyam van...

... süt a nap, csicseregnek a madarak, megy a foci EB, az emberek isszák a sört és szurkolnak, én meg a bárpult mögött szenvedek, még mindig...  Gyakorlatilag majdnem az összes focimeccset láttam VOLNA, ha nem a hátam mögött lenne az összes TV, miközben csapolok... Nagyon elegem van ebből az életmódból, remélem már nem tart sokáig...

Meg abból is elegem van, hogy a főnökeim az utóbbi időben feszt részegek. Alig alszanak, mert sok szülinapi buli, meg mindenféle party van tartva a pubban, sokszor éjjeli négykor zárunk, és hát mivel másnap is van nap, fel kell kelniük időben, fáradtak, kialvatlanok, de azért csak isszák a sört meg a bort, és naná hogy úgy berúgnak, mint a ló... Múlkor a főnök úr részegen belekötött két pasasba, azok meg úgy szájba vágták érte, hogy másnap kórházba kellett vinni, nincs-e vajon agyrázkódása. A főnök asszonyt egy alkalommal meg már 11kor úgy kellett támogatni, az egyik vendég tartotta a fejét, aztán végül az ölében landolt, és úgy is maradt. De azért ő nem ment aludni, hanem mikor felébredt, rendelt még egy pohár bort, és éjjeli háromig iszogattak. Nem azt mondom, hogy ne igyanak, de azért tarthatnának egy kis mértéket! A főnök úr, ha leül, mert nincs dolga, egy óra alatt megiszik minimum 3-4 pint sört! (1 pint = 566 ml) Aztán mikor kezd kijózanodni, morog mindenen, mint a kutya... Nem igazán értem, hogy bírják ezt az életet. Mármint úgy értem, elég nyilvánvaló mindenki számára, aki ismeri őket, hogy már nagyon régóta nem élnek jó házasságban, párszor már a főnök úr is utalt rá, mikor részeg volt. Valószínűleg ez is az oka ennek a kicsapongó életmódnak. És azt is valószínűnek tartom, hogy csakis és kizárólag a pub érdekében vannak még együtt, mert a főnök asszony jól irányítja, annyi szent, viszont maga a pub a főnök úr öröksége. Gyerekük nincs, szal más indok nem nagyon maradt. Ez a baj ezekkel a kis cégekkel: belekeverednek a személyes ügyek az üzletbe, te meg nem győzöl lavírozni közöttük...

Melót félretéve: jelentkeztem PhD-re, ami állítólag 3 évig tartana majd. Szerintem 3 év kevés rá, de azt mondta egy ismerősöm, hogy itt Angliában az elég. Valószínűleg "kicsit" fejlettebb a technikai felszereltsége a laboroknak, mint otthon... Remélem, megfelelek az alapkritériumoknak, és behívnak majd interjúra... Addigis készülök, tanulok, fordítok, csak sajna nem sok időm jut rá... Háztartás, főzés, meló... Mindig hajnalban végzek, aztán alszok tízig... Annyira kifacsartnak érzem magamat ettől a fordított életmódtól, hogy semmihez sincs kedvem. Eleinte feszt takarítottam a fürdőszobát meg a konyhát, most meg már le se........ Főzni is minden második nap kell, mert Zoli sokat elvisz melóba, és gyorsan fogy. Mivel nincs sütőnk, mindig ugyanazt a tízféle kaját csinálom körbe-körbe, és már naon unom, meg gondolom a Zoli is.

Bocs a sok panaszkodásért, de így, hogy hetente egy szabadnapom van (ha véletlenül kettő, akkorse egymás után...), annyira gyorsan telnek a hetek, hogy az valami hihetetlen. Áprilisban költöztünk ide, nos egy hét múlva meg már jön július... Ahogy Imi is megmondta, büszkének kéne lennem magamra, hogy felnőtt kereső nő lettem, de én nem ebből a melóból szeretném eltartani magamat. Egyszerűen annyira utálom ezt a melót, hogy lefoglalja minden gondolatomat, és más jó dolgokat észre sem veszek.

Az egyetlen öröm az ürömben a sok jófej ember, akiket kiszolgálok. Úgy általában kedvesek, mosolyognak, meg minden, de van 1-2, akikkel soookat beszélgetek. Minden nap őket várom, hogy felvidítsanak, tegyék szebbé kicsit a napomat - Zolival ugyanis nem sűrűn találkozunk újabban... mire hazaérek, ő alszik, mikor ő megy melóba, én alszok, és mikor ő hazaér melóból, én már készülődök melóba. Szar így az élet...

Ma van két hónapja, hogy itt lakunk East Finchley-ben. Azóta voltam egy interjún, amiről már írtam, kiismertük a lakótársainkat, a környéket, a hírhedt 263-as buszjáratot (rengeteg bosszúságot okozott mindkettőnknek még ilyen rövid idő alatt is, mivel ez az egyetlen járat a főutcán, illetve ami engem elvisz melóba...), kiismertem a főnökeimet, a kollégákat, a vendégeket, és még sorolhatnám. Az egyetlen dolog, amit sosem fogunk tudni kismerni, az az időjárás.

Pontosan egy éve és két hete államvizsgáztam, és azóta bele sem szagoltam a genetikába. Félek, hogy ezzel a tétovázással, amit most művelek, kinyírom a karrieremet. Itt eleve nem vesznek fel, mivel nincs angliai tapasztalatom, ráadásul egy évig nem is dolgoztam a szakmában. Az ő helyükben én sem venném fel magamat... Nagyon úgy néz ki, hogy az egyetlen esélyem, ha elvégzem a PhD.-t, de még az sem garantált, hogy a jelentkezők közül pont engem vesznek majd fel a fent említett okok miatt... Meg aztán az idei felvételiről már rég lecsúsztam, leghamarabb jövőre próbálkozhatok. Addig viszont kezdeni kéne valamit magammal, illetve keresni valami normális melót, mert ez a nő (a főnököm) előbb-utóbb úgyis kikészít. Már így sincs messze tőle...

Még azt kéne eldöntenem, hogy hol akarom megcsinálni azt a PhD.-t - itt, vagy otthon, vagy esetleg Magyarországon. Ha itt csinálnám meg, otthon kapkodnának utánam, otthon viszont sokkal könnyebb lenne, és közelebb lennék a családomhoz és a barátaimhoz is. Hát igen, klasszikus kérdés: karrier vagy család... Bizonyos élethelyzetekben ezen nem sokat gondolkodnék, de most, hogy itt vagyok, azért megfontolandó a dolog. Ez az egész számomra most nem is erről szól, hanem inkább a kudarcról. Valami miatt úgy érzem, hogy ha most hazamegyek, az egyenlő lenne azzal, mintha feladtam volna, márpedig utálok veszíteni. Viszont ha nem megyek haza, hanem kitartok, más esélyem nincs, mint itt jelentkezni PhD-re, az viszont még plussz 5 év... Az meg rengeteg sok idő.

Úgyis az lesz a vége, hogy hazahúz a szívem...

Azért ez a hétvége nem volt semmi, ugyanis a főnökasszony nem volt itt csütörtöktől máig, azaz vasárnapig, ma éjjel jön haza. Így hát rám hárult az a hálátlan feladat, hogy hétköznap reggel 7-8 órakor én csináljam a reggelit. Hál' istennek csütörtökön még megúsztam, de pénteken már nem... És még nem is ez volt a legszörnyűbb, hanem hogy pénteken éjjel a főnök úr jól be.... berúgott. Szombaton reggel 9kor (hétvégén 9-10kor van a reggeli) egy reggelire váró vendég nyitott nekem ajtót, mert a főnök úr az nem tudott felállni a székről. Úgy találtam rá, üldögélt a söre társaságában, és össze-vissza beszélt. Azért fel tudott állni és felmenni az emeletre, de mivel egész éjjel dáridózott, nem lett felmosva és felporszívózva sem... Úgyhogy reggeli-gyártás után ez is rám maradt, és még azt se mondta, kössz... És miután ez megvolt, mehettem takarítani a szobákat, utána meg estig a pult mögött.

Másnap már nem volt részeg, mégsem segített nekem a reggeli felszolgálásában, ugyanis ha a főnökasszony otthon van, ő legalább felszolgálja, ha leküldöm a konyhából a földszintre a kajáslifttel, és felküldi a következő rendelést. A főnök úr viszont úgy gondolta, hogy megoldom én magam is, szal futkározhattam a földszint és a konyha között, ami az emeleten van... A másik meg, hogy mikor megérkeztem, hét teríték volt kirakva az asztalokra, aztán meg egyszercsak letódult nekem 13 emberke, egyszerre... És persze mind Full  English reggelit kért, miért is ne. Sőt két nő vegetariánus reggelit kért, nehogy már egyszerűbb dolgom legyen. Szóval igencsak jól jött volna a főnök úr segítsége, de le se tojt. Ezután pedig irány glancolni a szobákat, utána pedig csapolni, és ma még egy rendes (ami kb. 10 percet jelent...) ebédszünetem se volt.

Tegnap meg találkoztam két magyar emberkével a pubban, csapolás közben megütötte a fülemet a magyar szó, feltűnő volt, enyhén szólva... Egy magyar párocska iszogatott, és mikor rájuk köszöntem, akkora szemekkel néztek rám, hogy csak na! Bernadett és Norbi voltak, remélem még bejönnek egyszer egy italra. Meg szokott ide járni egy cseh párocska is, egész jól elbeszélgetek velük is. Amúgy az emberek alapjában kedvesek, de azért be-betér egy-két elmebeteg meg perverz állat is, sajna... De úgy általában udvariasak az emberek. Nah, ez csak ilyen rövid bejegyzés volt, God bless you!

Heló mindenki! Nagy nehezen sikerült bevezetni a netet az új lakásba! Hétről hétre ígérgette a főbérlő, hogy jövő héten már lesz, aztán a végén egy hónapig tartott a dolog. Enyhén szólva sok minden történt ebben az egy hónapban: új meló, új főnök, új lakás új lakótársakkal, velük való veszekedések, állásinterjú, stb... Talán kezdem az elején:

Beköltöztünk az új lakásba, egy nagyon kedves internetes ismerős költöztetett, most találkoztunk először élőben. Nagyon kellemes emberke, még szimpatikusabb volt így, mint neten. Ne pirulj, Tovi... Köszönjük szépen még egyszer Nektek!!! A lakótársak egy belga srác, egy angol pasi, meg egy izraeli zsidó. Nem az az ortodox pajeszos zsidó, hanem az az eredeti barna bőrű zsidó. Kicsit megsértődött, mikor megkérdeztük, hogy arab-e... Viszont eléggé rendetlen emberke, meg agresszív is. Összeköpködi a tükröt a fürdőszobában, fogpasztás utána minden, hogy a WC-ről ne is beszéljek... Erre fogtam magam, és kiírtam egy ilyen kis fürdőszoba-rendet a falra, erre ő megsértődött, hogy miért akarom én neki megmondani, mit hogyan csináljon a saját lakásában. Enyhén szólva durván fogalmazott, aztán másnap elnézést kért, és azóta betartja a szabályokat. Hisztis, mint egy szőke nő... Meg mindig eszmékről, szeretetről meg ilyesmiről papol, nagyon unom... A belga csávó nem egy közösségi ember, az angol meg feszt utazik, most épp Spanyolországban van. A főbérlő pedig egy kétszínű szarcsimbók... Először ígért fűt-fát, plussz szekrényt, függönyt (mert az sincs), új konyhát, internetet, mindent, aztán azóta is csak a net lett meg a sok ígéretből, az is úgy, hogy már éppcsak nem vertek meg minket a klubtagok... Mert minek az nekünk, ki fogja azt fizetni, ők egy non-profit szervezet, nekik erre nem telik. Csak azt felejtik el, hogy havonta összesen 2000 fontot bezsebelnek a lakóktól, abból meg már csak tudják fedezni azt a havi 30 fontot... annyiba kerül a net... És ha összeszámolom, már kifizettünk két havi lakbért, plussz a depozit, az 6000 font, és abból nem hajlandó a főbérlő megcsináltatni a fürdőszobát, ami gyakorlatilag életveszélyes. A csempéket csak a fuga tartja össze, le vannak válva a falról. Ha csak egyszer is valaki nekiesik valamiért, rádől a fal! Az izraeli csávónak meg ez a szakmája, aránylag olcsón megcsinálná, de nem, ennek a klubnak erre nincs pénze... Nevetséges. Új snooker asztalra van pénz, meg új porszívóra... Egyszerűen ott tolnak ki velünk, ahol nem szégyenlik... Meg most hétfőn dolgoztam 4,5 órát a klubnak a bárjában, beugrottam helyettesíteni valakit, aki lebetegedett, állítólag kapok majd érte pénzt is, de valahogy előszeretettel megfeledkeznek róla. De nem baj, kicsikarom belőlük, ha addig élek is!

Az új munkahely sem nyerte el nagyon a tetszésemet, valahogy nem szimpatikus nekem az az állandó hajtás, túl nagy az a pub, nameg a főnökasszony is kicsit furcsa, úgy viselkedik a vendégekkel, mint egy bakfis, a férjének meg úgy parancsolgat, mint nekem. Elmesélem az első hetemet: hétfőn kezdtem este 7kor a bárban, éjfélig melóztam. Másnap 11re mentem szobákat takarítani délután 1ig, aztán hazamehettem, és este 7től éjfélig megint meló a bárban. Szerdán megint szabadot kaptam, aztán csütörtökön ugyanaz, mint addig, pénteken pedig 11től 1ig takarítás, aztán este 7re vissza a bárba kb. hajnali 2ig. Másnap, szombaton 9től 10ig reggelit főztem, illetve hát még csak segítkeztem, aztán eltakarítottuk a reggeli nyomait, 11től délután 1ig megint takarítás, majd 1től 3ig bárban kellett lennem, mert nem tudom milyen meccs volt. 7re vissza kellett mennem, megint éjjeli 2ig tartott a buli. Vasárnap pedig megint 9re kellett bemennem, 11től takarítás, majd a bárban voltam 1től 7ig, este pedig otthon voltam. Még számoljatok rá húsz percet legalább, mire hazaértem busszal, meg mire visszaértem busszal. Ja, és csütörtökön éjjel nem jött az éjjeli busz, és úgy kellett hazagyalogolnom 2-3km-t éjjeli kettőkor... Élveztem nagyon... Nameg a bárt azt mindig este takarítjuk ki zárás után, porszívózás, felmosás, stb. Jól keresek, de megdolgoztatnak érte, mint a lovat.  Igaz, újabban már nem kell bejárnom hétközben takarítani, és csodák csodájára, előszőr van szabadom pénteken! Nagy szó! És holnap sem este leszek bent, hanem csak délután 5ig, vasárnap meg 7ig. Valahogy kezd megszelídülni a főnökasszony, valószínűleg az első hetekben arra volt kíváncsi, mit bírok. Úgy látszik, kiálltam a próbát. A második héten speciel beteg voltam, akkor könyörögtem neki, hogy változtasson valamit a beosztáson, mert nem fogom bírni, na akkor kicsit nem tetszett neki a dolog, de sikerült aztán közös nevezőre jutni. Állítólag elégedett velem, remélem tényleg így van. Azóta pedig vettem bicót, ugyanis az éjjeli buszok félóránként járnak csak, és akkor, csütörtök éjjel, az egyik nem jött... háromnegyed órát álltam a buszmegállóban, aztán mire már majdnem hazaértem gyalog, akkor ért utol a következő. Valószínűleg így fáztam meg. Nade térjünk vissza a pubhoz! A hotelrészben bazinagy szobák vannak, saját zuhanyzó, wc. Csak illusztrációképpen: single szoba 50, double 70, triple 80, family 90 font/éjszaka. Takarítani sem valami élvezet... A szakács kitűnően főz, imádom a kosztot, ami természetesen ingyenes! Meg minden műszak végén ihatunk egy italt, bármit. Újabban tojáslikőrt iszogatok, mert felfedeztem, hogy azt is árulunk, és mindenki csak néz rám, mint az UFOra, hogy mi az. Anyum jut róla eszembe, mert mindig kaptam egy icipici nyalintást belőle, mikor anyuék a barátnőivel tojástlikőrt iszogattak. Egy kis gyógyír a honvágyra...

Zoli meg a Regent's Parkban dolgozik, mint kertész, Queen Mary rózsáit gondozza, ami nem akármi!!! Gyönyörűek, éppen most nyílnak, az összes kertész be van zsongva a parkban, egész évben ezt várják, két hét múlva hétvégén megy a királynő is személyesen megnézni! Majd én is elmegyek valamelyik szabadnapomon, és fényképezek jó sokat! Ezen kívül még füvet nyírnak, virágokat műtrágyáznak, ültetnek, kiásnak, gyamlálnak, mármint a Zoliék. Egy alkalommal már voltam ott, de akkor csak a parkot jártam be, a rózsákat nem láttam, bár akkor még ki sem voltak nyílva. Gyönyörű hely, olyan mesébe illő! És tiszta! Igaz, vannak szemétszedők, de attól függetlenül ahhoz képest, amennyi ember van benne, nagyon tiszta. Legalább a parkokban ügyelnek erre az emberek... Szegény Zozóm jelentkezett egy másik helyre is kertésznek, jól megjárta... Valami családi vállalkozás volt, ahova kerestek egy embert, de az asszony szó szerint enyhén szólva idegbajos volt... Elvitte a Zolit meg egy csajt egy kertbe, elmondta, mit kell megcsinálni, kb. egynapos munka lett volna normális esetben - ők kaptak rá egy órát... Mikor visszajött, kiverte a dilit, hogy milyen kétbalkezesek, idióták, hogy képzelik ezt, milyen szar munkát végeztek, stb., és egy alkalommal a Zoli nekiment picit az egyik bokornak a fűnyíróval, erre a nő dührohamot kapott, és elkezdte dobálni a Zolira az avart meg a füvet, hogy "fuck off you idiot", mert milyen drága az a fűnyíró, tönkre fogja tenni, meg hogy néz ki a fű, stb. Na ekkor pattant el a Zolinál is a húr, sarkon fordult és hazajött. Én mondjuk már azon is csodálkoztam, hogy nem az első napon jött el, hanem csak a másodikon... A kertészmunka mellett pedig meg akarja csinálni a Cisco informatikus képzést, csak annál az ügynökségnél, ahol feliratkozott rá, sajna nem mondtak el mindent... XY összegért megkapta volna az anyagot, amiből tanulni kell, és kb. fél év alatt felfejleszthette volna magát olyan szintre, hogy szinte bárhol kaphatott volna nagyon jó melót. Csak éppen azt felejtették el megmondani, hogy a vizsgák is pénzért vannak, úgyhogy annak az XY összegnek a dupláját kéne végeredményben kiperkálni a kertészfizetésből, az meg nem egészen hozható össze... Viszont Elzer Zoli barátunk mondta, hogy a tananyag fent van a neten ingyen, nem kell azért fizetni, csak a vizsgákért, ha nem ügynökségen keresztül történik a képzés. Így még egész korrekt lenne a dolog. Remélem összejön a dolog!

A környék amúgy szép, csendes, a képek majd magukért beszélnek. Van itt egy rakás park, szépen kiépítve, gondozva, csak nem nagyon van egyszerre szabadunk sajna... Nem sokat találkozunk a héten... De most, hogy van net, megint nekiállok labormelót keresni. Ja igen, második héten hétfőn voltam egy nagyon komoly állásinterjún a Medical Research Institute-ben egy labortechnikusi állásért. Sajnos az első héten hülyére dolgoztattak, alig aludtam, meg akkor költöztünk, szal időm egy szál se volt rendesen felkészülni, pedig mintha csak nekem találták volna ki az állást... Sajna nem jártam sikerrel, enyhén szólva ideges voltam, életem első komoly interjúja volt, alig tudtam beszélni, és hát nem igazán győztem meg őket, hogy én vagyok az ő emberük... Pedig nagggyon komoly intézet, csak ámultam-bámultam, mikor odabent voltam, Zolit be se engedték velem! Kár, majd talán a következőn több sikerrel járok. Most már legalább tudom, mi mindent kérdeznek.

Nah, ennyi dióhéjban. Szép napot!