Életképek a messzi Angolhonból :)

De az is lehet, hogy már augusztustól, bár én azért olyan nagyon nem szeretném elsietni a dolgot. Jó lenne mondjuk augusztus felétől...

Ja, igen, felvettek doktorátusira! Bár az is igaz, hogy csak "távutasra", nem pedig nappalira. Sajnos túl sokan jelentkeztünk (a jóslatok ellenére...), és természetesen a frissen végzett diákokat preferálták, nem a világot járt Halász Erikát... Én a biztonság kedvéért beadtam 3 témára is, és az egyikre sikerült felvételt szereznem - pont arra, ami igazán csak mentőövként szolgált. A Szlovák Tudományos Akadémia endokrinológiai intézetében fogok dolgozni, és nem lesz diák státuszom, hanem egyszerű melós leszek, s közben végzem majd a kísérleteimet. A munkakörömről egyelőre halvány lila gőzöm sincs, csak annyit tudok, hogy maximum 5 évem van elvégezni így a doktorátusit a 4 helyett, és az államvizsgára is csak 3 év után kell jelentkeznem, nem pedig másfél. Azt se tudom még, hogy mennyi lesz a fizum - nappalin a doktoranduszok a genetika katedrán 490€-t kapnak tisztán. Remélem ennél kevesebbet én sem kapok... Pozsonyban albérletben lakva nem lenne valami hűdesok fizu... És sajna még arról sincs fogalmam, hogy ezeket mikor beszélem meg a tanárommal, ahhoz ugyanis fel kéne utaznom Pozsonyba, ami elvenne egy egész napot, én viszont most el vagyok havazva az Elzer Zoliék esküvője meg a görögországi nyaralás miatt. Jujjj, szegény én.....

Hah, Elzer Zoliék jövő szombaton házasodnak!!!!!!!!! Pont a függetlenség napján adják fel a függetlenségüket, hehe. Már kinéztem nekik egy aranyos ajándékot, de nem írom ide, mert még elolvassák ők is itt nekem, aztán nem lesz meglepi! Remélem örülni fognak neki... Kíváncsi vagyok, milyen esküvő lesz, annyit hallottam róla, hogy nem az a tipikus vidéki esküvő lesz, ahol a vőfély ugyanazokat a poénokat pufogtatja, mint a többi esküvőn, meg a kaja is kicsit magasabb színvonalon lesz, mint a kirántott hús... annak meg kifejezetten örülök, hogy a káposzta helyett gulyás lesz éjfélkor! Utálom a káposztát... Na meg a nyitó táncot is várom már! Ezek a drágák táncsuliba jártak miatta, szóval ki tudja, még a végén rokizni fognak, weheheheheee... És persze nem utolsó sorban a Réka ruhájára is kíváncsi vagyok, Rékának igazán nem lehetett nehéz dolga a ruha kiválasztásánál, mert tökéletes alakja van. Jó neki... Képek lesznek, de csak majd július második felében, mert Görögországban, harmincfokos hőségben a tengerparton nem fogok képeket töltögetni a netre.

Nnno igggen... az kicsit necces lesz... szombaton esküvő, vasárnap reggel meg start Görögországba... Ráadásul busszal... Legalább egy napig fog tartani az út. Mentem már Brüsszelbe meg Londonba busszal, akkor megfogadtam, hogy soha többet, erre tessék! Remélem nem bánom meg - valamiért úgy érzem, hogy az a tíz nap kárpótol majd. Bár ki tudja, lehet első nap elrendezem magam valamivel (romlott kaja, baleset), és elcseszem az egész nyaralásomat... képes vagyok rá... Képek majd jönnek innen is!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hja, az angol nyelvvizsgám (IELTS) meg egész jól sikerült, 7.0 szintet értem el a 9-es skálán, ami nekem bőőőven elég. Ennél magasabbra nem is számítottam, de alacsonyabbat sem akartam. Remélem valamire jó lesz még, és nem potyába dobtam ki azt a száz fontot.

Legközelebb valószínűleg csak majd július végefelé írok ide, addigis vigyázzatok magatokra!

Nah, megtörtént, aminek meg kellett történnie. Hazaköltöztünk.

Természetesen nem ment simán, egy rakás cuccunkat ott kellett hagynunk, mert egyszerűen nem fértünk bele a súlylimitbe, és még így is rá kellett fizetnünk a reptéren... Okosabb lett volna még pár héttel előtte hazaküldeni futárszolgálattal az egyik bőröndömet jól telepakolva, de hát kinek volt kedve ún. "próba csomagolást" csinálni - mindent bepakolni, aztán meg mindent vissza a helyére...?!? Hm, pedig jobban jártunk volna... Ezért ha valaki valahonnan hazaköltözik hosszabb idő után, melegen ajánlom, hogy még egy hónappal a tényleges hazaút előtt próbálja ki, mennyi fér be abba a bőröndbe. Mi a cuccaink felét a charity shop-ban (jótékonysági üzlet) hagytuk...

Szóval a repréten a súlytöbblet kifizetésével kellett vacakolunk jó fél órát, a kézipoggyászomat is komplett áttúrták, így a repülőt is majdnem sikeresen lekéstük. Szerencsére végül csak feljutottunk. Út közben akadt egy kis turbulencia is, ami szépen megdobálta a repülőt, és én persze pont akkor voltam a WC-ben... Onnantól aztán már minden simán ment, és még a csomagjainkat sem pakolták rossz gépre. Apukáink már vártak ránk a reptéren, és ott, akkor, abban a pillanatban véget ért a közös életünk - egy időre...

Jelenleg otthon lakunk a szüleinkkel, lakásunk még nincs, meg munkánk sem. Én még május végén beadtam a jelentkezést a sulimban doktorátusira (PhD.). Már kaptam levelet, hogy az interjú 16-án lesz reggel 9kor, csak még azt nem tudom, hogy jutok be 9-re (Somorja és Pozsony között reggel 7-8 órakor minimum egy órát vesztegel a busz a dugóban, hamarabb meg nem megy...). De majd csak lesz valahogy. Zoli munka után keresgél a neten ezerrel, nyáron még valószínűleg az apujának fog segíteni zöldséget meg gyümölcsöt árulni a standján. Közben egy albérletet sem ártana találni Pozsonyban vagy a környékén, esetleg valakivel megosztani (de csakis és kizárólag olyannal, akit ismerünk...), úgy mégis olcsóbb.

Amúgy nem rossz dolog végre itthon lenni. Végre újra normális kenyeret ehetek , itt a család, a reeeeengeteg barát, akikkel haaatalmasakat bulizunk már most, a jóóó meleg idő, a finom ekecsi fagyi, a pacal, a halászlé és a gulyás, meg még sorolhatnám... Szóval azért jó itthon! Igaz vannak dolgok, amik meg onnan fognak hiányozni, de egyelőre még nem sok ilyen van (azt leszámítva, hogy együtt laktunk szép nyugisan, po csöndesen...).

Csak úgy a margóra megjegyzem, hogy a Zoli adóvisszaigénylése sikeres volt, remélem az enyém is az lesz, amint a levelem célba ér. A P45-öt meg a P60-at már visszakaptam, csak még kell nekik egy munkahely-szétírás (P91 - Employment Record), amit már rég beküldtem, de valószínűleg elkeveredett valahova... Zolinak meg a fent említett dokumentumok még nem jöttek vissza, "csak" a csekk, de annak sem a címünkre kellett volna érkeznie, hanem a bankba, amit megadtunk a visszaigénylő lapon... Semmi sem tökéletes...

Most amúgy éppen betegeskedem, először jól ráijesztettem a szüleimre, mert igencsak rosszul lettem tegnap délután, elég fura tüneteket produkáltam, de aztán két Coldrex után jobban lettem, ma meg már szinte kutya bajom. Először úgy nézett ki a dolog, hogy új influenza, de végülis csak valamilyen emésztőrendszert megtámadó virózis - fáj a pocim non-stop, főleg ha hirtelen mozdulok meg kajálás után... Remélem keddre kiheverem, mert interjúra muszáj eljutnom! Ja, majd szorítsatok ezerrel, egyelőre fogggggalmam sincs, mi lesz ott velem... vagy lebőgök, vagy lebőgök... én már nem tudok annyira szlovákul, mint mikor államvizsgáztam (megjegyzem, még ötödikben is a hiányos szlováktudásomban akadtak el, pedig szerintem akkorra már tök jól beszéltem...). Majd megírom, mi lett az eredmény.

Addig is tsók mindenkinek!

Huh, de rég nem írtam ide semmit sem! Pedig történt pár dolog az elmúlt egy hónapban:

1. MENYASSZONY LETTEM!!!!!!!!!!!!!! Zozóm megkérte a kezemet a 7. évfordulónkon ,
2. befejeztem a melót az Institute of Ophthalmology-ban,
3. feliratkoztunk egy görögországi kirándulásra, amit a megyeri gyerekotthon szervez (Zoli anyuja ott nevelőnő), és ami júliusban lesz rögtön másnap az Elzer Zoliék esküvője után (necces lesz ),
4. találkoztam egy volt évfolyamtársammal Londonban.

A legelső az úgy történt, hogy május 15-én, mikoris már 7. éve voltunk együtt, párocskám meglepett egy gyönyörű gyűrűvel!!! Eltartott pár napig, míg felfogtam a dolgot... Minden egyes alkalommal, mikor róla akartam beszélni, ki kellett javítanom magamat, mert ugye most már a vőlegényem. Meg aztán angolul egy francia szó használatos ennek kifejezésére: "fiancé" (angolok imádják a francia vendégszavakat, közben meg lehordják a franciákat a sárga földig...), és ez nekem nagyon furán hangzik, elég volt megszokni. Szombaton meg is ünnepeltük egy japán étteremben, aholis Zoli feladta a pálcikákkal-evést. Én elszórakoztam velük, de azért nekem sem ment könnyen. Mindenesetre nagyon jó kis este volt!

Az intézetben hétfőn (tegnap) volt az utolsó napom, és hála az égnek sikerült befejeznem az utolsó feladatomat is, amit magamra vállaltam. Az (ex)kollégák eszméletlenül aranyosak voltak, a főnökömről nem is beszélve! Elárasztottak mindenféle földi jóval (haaatalmas csokor virág, igazi francia pezsgő, bonbon, meg egy nagyon kedves fényképalbum közös képekkel), jó kívánságokkal, elmentünk olasz étterembe ünnepi ebédre, aminek a cechjét a főnököm állta (voltunk vagy 15-20-an!!!), na meg gratuláltak az eljegyzésünkhöz is. S mivel az angolok képmutatóan kedvesek, olyan emberkék is mosolyogtak rám egész nap, akik azelőtt azt sem regisztrálták, hogy létezem... Szóval boldog voltam egész hétvégén meg hétfőn, hogy madarat lehetett volna velem fogatni!

A hab a tortán pedig a görögországi kirándulás!!!!!!!!!! Soha életemben nem voltam még tengerparton, akkor láttam először tengert, mikor felszálltunk a kompra Calais-ban, Franciaországban úton Angliába, de az azért mégsem tengerpart homokkal meg habzó hullámokkal... Most viszont (ha semmi sem jön közbe, amit őszintén remélek!) 10 nap édes semmittevés vár ránk, fehér homok és napsütés teljes ellátással!!! Úgymond "elő-nászút"... Bár jön a leendő sógorom és anyósom is, szóval inkább valamiféle családi kirándulásnak néz ki a dolog. Alig várom!!!

Ma pedig egy régi ismerős járt nálam Londonban, a Bajusz Zsuzsa, aki évfolyamtársam volt az egyetemen, és az első magyar, akivel megismerkedtem anno elsőben. Enyhén szólva sokat változott azóta, alig ismertem meg! Olyan szép és csinos volt, hogy csak lestem! Konferenciára jött Londonba, amúgy Newcastle-ben az egyetemen csinálja a doktorátusiját. Bejártuk kicsit a várost, elkalauzoltam erre-arra, aztán feltettem a vonatra Oxford felé, mert ott fog átmenetileg aludni ismerősöknél. Jó volt újra találkozni.

Hmm, én meg vasárnap este már otthon leszek, lassan neki kéne állnom pakolni is, meg betervezni a dolgokat, mit, hogyan, mikor, melyik nap, merre, hányszor meg meddig, aztán pénteken felvenni a kissógornak valót, és repülni vissza Londonba, majd következő hétfőn végleg hazahúzni. Jaj, szombaton még angol vizsgám is lesz (május 30-án), még arra is kéne tanulnom... Nyüzsis két hétnek nézünk elébe! Majd referálok, meg teszek fel képeket. Addig is pusssssz!

Nah, most már muszáj hazamenni, megvannak a jegyek! Ahogy mondtam, először hazamegyek május 24-én (vasárnap) este, következő héten lerendezem a papírmunkát a suliban (magyarul jelentkezek doktorátusira), majd pénteken reggel a "kissógorral" visszamegyünk Angliába és meghódítjuk Londont (egy hétvége erejéig ). Vasárnap este összepakolunk mindent, ami belefér a súlylimitbe, és másnap reggel (június 1-jén) mindhárman végleg elhagyjuk Angolhont!

Előtte még tervezem egy angol nyelvvizsga letételét, csak arra is jelentkezni kéne, na meg leperkálni pár lilahasút... Kész tönkremenés. De hát ugye, valamit valamiért. Legalább lesz egy papírom, remélem seggtörlésnél többre is használható lesz.

A gond ezzel csak az, hogy így rohamosan zuhan a munkamorálom - magyarul egész nap facebook-ozok meg hülyeségeket csinálok, ha éppen senki sem látja. Hiszen egy hónap múlva így is, úgy is végzek itt. Még megcsinálom, amit elkezdtem, de bele nem szakadok (mondjuk ez eddig sem fenyegetett ). Kiélvezem az utolsó hónapot, és közben húzom a rovátkákat a falra.

Még 6 hét, és visszahódítom Felvidéket!

Szerény húsvétot tartottunk az idén = nem voltam csurom vizes! Idén Zoli nem öntött ki, csak kölnivizet kaptam, de jövőre valószínűleg nem úszom meg (szárazon)... Kapott érte szééééép nagy csoki tojást, na és persze a húsvéti sonka sem maradhatott el! Sikerült venni valamit, amit egy kis jóindulattal füstölt sonkának lehet nevezni. Az íze is hasonló volt, de nem az igazi, bár Zolinak attól még nagyon ízlett. Meg nekem is. Az angol tormát is feljavítottuk kicsit, főtt tojás, sajt, és kész is a sonkatál (retek, újhagyma valahogy lemaradt...). Majd teszek fel róla képet, meg az egész hétvégéről is, mert csavarogtunk ám összevissza, nem lehet 6 napon keresztül a szobában üldögélni. Voltunk a London Akváriumban, de meg kell, hogy állapítsam, hogy a budapesti Tropikárium fényévekkel jobb buli volt. Aki már volt a Tropikáriumban, az ne menjen a London Akváriumba, mert csalódni fog. Másnap meg 3D moziban voltunk, konkrétan az IMAX-ban, megnéztük a Monsters vs Aliens c. mesét. A mese nem egy nagy durranás, de 3D-ben egész élvezhető volt, csak kár, hogy pár poénról lemaradtunk, mert annyira jól azért még nem tudunk angolul.

Az idei húsvét legnagyobb hozománya: VAN FŰTÉS!!!!!!!!!!!!!!!!! Mondjuk a bojler még mindig nem működik tökéletesen, itt-ott leáll, meg ilyenek... Valószínűleg szivárog valahol a víz a rendszerből. És miért? Mert a két okostojás klubtag szerelte meg egy szakember helyett, azért. Az ingyen van, de olyan is... No mindegy, másfél hónapot fejen állva is kibírunk.

Hja, másfél hónap, kezdem eltökélni magamban a dolgot. Már csak az a tudat zavar kicsit, hogy egy lapra tettem fel mindent... Mi van, ha nem vesznek fel?! Az egy dolog, hogy a volt tanárom is támogat, meg állítólag mindig kevesebben jelentkeznek PhD-re, mint ahány helyet kap a katedra, de mi van, ha ezen az éven nem (válság, stb...)??? Azért ez nem olyan automatikus, mint a Mgr.-re való felvétel volt (MSc.), mert mikor arra "felvételiztünk", abban az évben volt az ún. átmenet, az előző évben még nem volt olyan, hogy felvételi, sőt talán még Bc. (BSc.) diploma sem volt... magyarán biztosak voltunk benne, hogy mindannyian folytathatjuk a Mgr. képzést. Manapság viszont már nem feltétlenül vesznek fel mindenkit magiszterire, aki elvégezte a bakalárt. Node amire rá akarok világítani ezzel, az az, hogy valahogy nem vagyok biztos a dolgomban, és elkiabálni sem akarom, szóval csak annyit írok, hogy jelentkezek PhD-re, és remélem, hogy felvesznek. Mindenesetre NAGYON SZORÍTSATOK LÉCCIIIII!!!!!!

Kivitelezni a dolgokat pedig úgy fogjuk, hogy május vége előtt hazarepülök magam elintézni a papírokat és leadni a jelentkezést, hazaviszem a fele cókmókomat is, aztán visszafelé viszem a kissógort magammal, elvisszük kicsit világot látni, május végén meg hazajövünk mind együtt, és egyben haza is költözünk. Drága mulattság lesz, de hát ez van... Nekem muszáj május vége előtt hazamennem intézkedni, de május vége előtt meg nem költözhetünk haza a mindenféle hivatalos ügyek miatt (adóvisszaigénylés, bankszámla felmondása, a lakásért letett depozitot vissza kell kérni, stb.) Az én munkaszerződésem május 18-ig érvényes, Zoli meg akkor jön el az ügynökségtől, amikor akar. Ha valaki ebből jobban ki tudna jönni, mint a fent leírtak, szóljon azonnal!!!

Ami a lényeg: rettegjetek, megyünk haza!!!

Hát... nagyon érik a hazamenetel... Kezd elegem lenni a melóm meghosszabbítgatásából, ebből a lakásból az idióta főbérlővel és még idiótább lakókkal együtt, ahonnan nem tudunk szabadulni, a menedzseri munkából, aminek nulla köze sincs a kutatáshoz, meg ebből a lehetetlen helyzetből, amit a világválságnak köszönhetünk, és aminek hála esélytelen, hogy kutatói munkát találjak itt magamnak... nem mondhatom, hogy kevés a fóka, de eszkimó sokkal több van sajnos... Zoli is csak kínlódik ezekkel az alkalmi kertész melókkal, bár a mostani tetszik neki, mert nem kell halálra dolgoznia magát, de akkoris. Diplomával nekem ne London parkjait túrja... Azt akárki meg tudja csinálni, meg aztán az angolok úgyis paráznak, hogy nincs munka, mert a bevándorlók elhalásszák előlük (talán mert ők fényévekkel élelmesebbek és szorgalmasabbak, mint a lusta britek), hát Isten ments, túrjátok ti Kelet-London parkjait! Mi meg hazamegyünk, én megcsinálom a PhD-t, Zoli meg elmegy tanítani. Közben meg majd önképzi magát, ahogy anno apukám tette (gépész mérnökből lett programozó ), bár belőle programozó nem lesz, mert utálja, de van azon kívül még sok más ágazata a számítástechnikának, biztosan talál valamit, amit igazán kedvel.

Amúgy is már "lezsíroztam" otthon a PhD-t (ez annyit jelent, hogy beszereztem az infókat a katedrámról, írtam az egykori tanáromnak meg a katedravezetőnek, hogy pontosan mik a terveim a PhD alatt, mert már azok is vannak, szal tudják, hogy jövök ), beadom a jelentkezést, és ha lesz elég hely, akkor fel is vesznek. Állítólag kevesen jelentkeznek mostanában, nem tudom, miért, azt viszont tudom, hogy minél többen leszünk, annál jobban fognak örülni, mert már lassan nincs ki tanítsa a diákokat, akik bakalár meg magiszteri képzésre járnak. Mondjuk ez volt az egyik dolog, amitől rettegtem már azelőtt is... szlovákul tanítani... Kíváncsi vagyok, hogy ebben a nyíltan nacionalista országban mennyi idő után fognak először beszólni nekem órán... mert tuti be fognak. Az már egy másik dolog, hogy simán kiküldöm az illetőt a teremből, és mehet ismételni másik csoporttal. Kivételesen lesz hatalmam a másikkal szemben. Azért ez ritkaság, ki kell használni!

Már csak azt nem tudom, mi lesz az itteni dolgaimmal... Mert ugyi nekem van egy melóm, ami igaz, csak május derkáig szól, de nem lenne rossz, ha mondjuk július közepéig szólna, mert azért a pénz sem jönne rosszul. Csak éppen akkor ebben a nyomorult lakásban kéne maradnom/unk - azért írom így, mert nem biztos, hogy Zoli is hajlandó lenne ittmaradni olyan sokáig, a nyarat már otthon szeretné tölteni (ki nem? ) -, és ezekkel a nyomorultakkal együtt lakni még majdnem egy egész évszakot..... A másik dolog, hogy a PhD miatt haza kéne utaznom kétszer is, egyszer intézni a papírokat, másodszor meg interjúra. Jaj, hát meg még egyszer júliusban az Elzer Zoliék esküvőjére! Nincs az az Isten, hogy én azt kihagyjam!!!!! Na ez már három hazaút három hónap alatt... először is: a gatyám is rámenne, másodszor pedig nem hiszem, hogy örülnének neki a munkahelyemen. Szóval ha még maradni akarok xy ideig, akkor nem biztos, hogy anyagilag megérné a dolog, és az sem biztos, hogy a főnököm el lenne ragadtatva a hazaútjaimtól... Bááááár, egymagamnak csomag nélkül csak nem olyan nagyon drága. Hm, ezt még ki kell kalkulálni, és az is lehet, hogy nem kapok több hosszabbítást sem. Ezen még kár aggódni, majd lesz ahogyan lesz.

Fűtésünk még mindig nincs, már több mint két hete. A főbérlő írt egy levelet, amiben természetesen próbálja kimagyarázni magát, hogy nem az ő hibája, meg leírja, hogy mikor ki nem szerelte meg miért, szal bonyolult. Meg azt is ígérte, hogy elenged 50 fontot, de ez kb. a kilenced része a lakbérnek, nekünk meg már fél hónapja nincs melegvízünk... Szerintem lesz abból száz font is, ha így folytatja. Hülye fejemmel tegnap lebeszéltem a zsidó csávót arról a szándékáról, hogy nagyobb engedményt követeljen, merthogy felesleges magunkra haragítani a főbérlőt, mert így sem vagyunk a legjobb viszonyban, és örüljünk, hogy egyáltalán valamit elenged. De kezdem úgy gondolni, hogy ez így nem egészen fair. Meg aztán vesztenivalóm sincs, már úgyis összevesztem vele egyszer, ki meg csak úgy nem dobhat. No akkor majd mégiscsak ráuszítom a zsidó pasit!

Zoli meg melózik, ezen a héten már rendesen, nemcsak a Temzét bámulja naphosszat. Eddig ugyanis ilyen lógós kisfőnökkel volt két hétig, ezen a héten meg végre rendesen befogták. De csak 4-4 napot kell melóznia ezen a héten meg jövő héten, mert hát az ünnep az mégiscsak ünnep, még Angliában is. Közben azért bújja az A+ könyvet is, de messze nem olyan hatékonyan, mint mikor még nem dolgozott. De hát ez van, legalább most már dolgozik.

Ti meg odahaza gondoljatok ránk, mikor eszitek a finom főtt sonkát tormával meg tojással! Megpróbálok én is szerezni valami sonkaféleséget... Fiúknak sok piros tojást, és csak csínján az alkohollal (!), csajoknak meg sooooooooook vizet, hogy el ne hervadjanak!

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Anyukámnak meg apukámnak pedig boldog szülinapot kívánunk (április 11-én és 9-én), Isten éltessen benneteket még nagyon sokáig!!! Puszi!

Azt hiszem, a fenti képek némi kommentárt kívánnak, főleg hogy ki az a Sandra, és hogy tudtam megenni a nyers-halas szusi falatkákat...

Sandra egy német csaj, aki Norvégiában lakik, és aki egy hónapot dolgozott Glen Jeffery (az ő csoportjának az irodájában kaptam helyet) laborjában, ahol főleg fényképeket készített az eredményekről. Nagyon jófej, olyan igazi, tökös, belevaló csaj, jól kijöttünk. Sajna az egy hónap elteltével visszament Norvégiába, de előtte beültünk egy japán étterembe, aminek a cechjét Glen állta, szóval megkóstoltam majdnem mindent.

Igencsak bezsongtam, mikor meghívtak engem is, mert mikor megmondták, hogy szusi-bárba megyünk, egyből a nyershal jutott az eszembe, rizsbe csavarva... Ami, valljuk be, közép-európai gyomornak nem természetes...  De én bevállalós csaj vagyok, ha mások meg tudják enni, akkor én sem halok bele!

A fenti képekből kiderül, hogy csak pálcikával lehetett enni, ami nem egyszerű dolog, de annyi haszna volt, hogy nem habzsoltam. Azért a végére belejöttem. Én valójában semmit sem rendeltem, hagytam magam meglepni, azt ettem, amit a többiek rendeltek nekem (meg aztán fogalmam sem volt róla, mi micsoda...). Az asztal végében szerencsére találtam egy képes menü-útmutatót, azaz milyen név mit takar, de sokkal okosabb nem lettem tőle, csak lelkileg felkészültem a látványra. Ennek ellenére úgy lenyűgözött az a sok bigyó, amit ezek a húzott szeműek ételnek hívnak, hogy még fényképezni is elfelejtettem... Csak a végén jutott eszembe, hogy ilyen furcsaságot jobb lett volna megörökíteni, de majd legközelebb. Raktam fel helyette képeket a netről, amik fényévekkel jobb minőségűek, mint amilyet én készíthettem volna a mobilommal.

Evés közben pedig művelődtem, hogy tudjam, mégis mit tömök a fejembe. Az a kerek, fekete külsejű rizstekercs hallal a közepében, amit az egyszerű ember ismer, csak egy fajtája a szusinak (tekert szusi), és attól függ a neve, hogy mit tartalmaz (van halas, zöldséges és mix). Van olyan is, ami körül nincs az a fekete algaréteg, csak rizs, esetleg be van szórva szezámmaggal. Van még a nigiri szusi, ami lényegében egy marék rizs, rajta valamilyen halszelet, esetleg rák vagy polipkar. Ez a két főfajta szusi, amit szójaszósz és méregerős, zöld színű japán torma kísér, a wasabi. Ezen kívül szolgálnak még fel nyers halszeleteket (szasimi), nudli levest, amiben a nudli az tésztát jelent, de jóóó hosszút és vastagot (rossz az, aki rosszra gondol ), marhahúst és csirkét különféle szószokkal, lazacikrát (ikura), garnélát nyersen vagy sütve, ilyen-olyan halat ilyen-olyan módra elkészítve, egy rakás tengeri herkentyűt, és természetesen köretnek rizst és zöldség salátát. Ha valaki nem tud választani, annak való a Bento Box (általában többféle szokott lenni, minél gazdagabb, annál jobb), amiben benne van a lényeg, és még leves is jár hozzá.

Remélem páran kedvet kaptatok hozzá, hogy kipróbáljátok ezt a szusi-dolgot, nekem nagyon ízlet!!! Abszolút nincs rossz íze a nyers halnak, ha friss és jó minőségű, ezért is óva intek mindenkit, hogy még véletlenül se jusson eszetekbe a Tesco-ban szusit venni... Mi ugyanis egyszer vettünk... A Waterlow Park c. fényképalbumban nyomon követhetitek, mekkora sikere volt... Akkor azt mondtam, soha többet, de szerencsére nem tartottam meg a szavamat, és csak ajánlani tudom mindenkinek! ISTENI FINOM!!!

Heló-heló mindenki! Van egy jó hírem! Kaptam még egy hónap támogatást, szóval egyelőre május 18-ig van biztos állásom. Hogy később mi lesz, azt még meglátjuk. Van pár variáció erre az esetre, ebből az egyik, hogy irány haza, másik, hogy megpróbálok máshol melót szerezni, lehetőleg nem Londonban, harmadik, hogy meghosszabbítják a jelenlegi melómat, amit annyira nem bánnék, mert jól megfizetik, de ami a legmérvadóbb ebben a döntésben, az a jelenlegi lakás... Ugyanis napról napra telik az a bizonyos hócipő, bár részemről már párszor megtelt, de akinek nincs pénze meg egyértelmű tervei a jövőt illetően, az nem nagyon pattoghat... Ha nem vesznek fel máshova, vagy nem hosszabbítják meg a jelenlegi állásomat legalább 7 hónapra, akkor esélyünk nincs innen elköltözni, mert, mint írtam, általában fél év a minimum tartózkodási idő egy albérletben, plussz egy hónap felmondási idő a jelenlegi helyen (6+1). Ez az egyik dolog...

A másik dolog, hogy Zolinak már jó ideje mehetnékje van haza. Abban ő is egyetért, hogy most nem a legjobb időpont hazamenni, mert egyelőre itt nagyobb esélyünk van munkát találni, mint otthon, de előbb-utóbb sort kell rá keríteni. Nem egészen így terveztük a kinti létet, de hát a fene tudta, hogy jön a válság, és keresztülhúzza a számításainkat... Meg hogy ilyen nehéz lesz. Sorba jelentkezem különféle kutató munkákra, de mindenhonnan csak elutasító választ kapok. Hiába, nekik nem manager kell, hanem kutató, én meg még nem vagyok az... Zoli is már dolgozik, a rémhírekkel ellentétben ki lesz fizetve az első hete is (úgy volt, hogy az CSAK tréning... ), de nem nagyon passzol neki, mert szó szerint hajnalban kell kelnie, korán le kell feküdnie, sokat utazik, és mindebbe úgy elfárad, hogy nem nagyon halad az A+ könyvével. Kifacsarva nem lehet tanulni.  Mondtam neki, hogy maradjon itthon, tanulja meg, vizsgázzon le és aztán keressen munkát, de ő már dolgozni akar, mert megőrül otthon.

A lakásról meg annyit, hogy tegnap szó szerint összevesztem a főbérlővel... MEGINT elromlott a bojler (múlt héten volt szerelve...), és rám akarja fogni, hogy én tehetek róla. A történet úgy szól, hogy mikor beszerelték ezt az új bojlert (nyár végén, ősz elején valamikor), akkor ők beállították úgy, hogy egész éjjel, meg napközben bizonyos órákban kikapcsoljon, majd tettek rá egy faborítást, amit mi nem tudtunk kinyitni, max kicsavarozni, merthogy ne piszkáljuk, jó az úgy. S míg én a pubban dolgoztam, általában éjfél után végeztem, és szerettem volna zuhanyozni, de szinte mindig zuhanyozás közben elfogyott a melegvíz, mert a bojler olyankor már nem ment. Próbáltam elérni a főbérlőt, de mint általában, nem sikerült. Szóltunk a klubban egy emberkének, hogy állítsa már át, de tojott rá kétszeri megszólítás után is, erre én fogtam magam, leszedtem a fapanelt, és átállítottam. Októberben aztán, mikor már havazott (!!!), átraktam konstans fűtésre, mert már nagyon hideg éjjelek voltak, az ablakaink meg nem igazán felelnek meg annak az elnevezésnek, hogy "nyílászáró" (hamarabb csak "nyílás"), így a meleg egy szempillantás alatt elillan a szobákból. Na és most a lényeg: a gond az, hogy elégett pár alkatrész a bojlerben, merthogy nem szabadott volna konstansra tenni, mert ugye a vízforralónak sem jó, ha rajtahagyod az ujjadat - előbb-utóbb kiég. Nade én ezt honnan tudhattam volna? Ahelyett, hogy elmagyarázták volna, hogy kell azt a nyamvadt bojlert kezelni, meg mit szabad, mit nem, inkább befalazták, és ha kell, hát fagyjunk meg, de ne merjük piszkálni... Nevetséges... És mikor kiderült, hogy én piszkáltam, a főbérlő majdnem megevett telefonon keresztül, merthogy mit gondoltam, miért volt rajta az a fapanel a bojleren... Aztán ment a vitatkozás, kiabálás, majd telefonlecsapás. Én speciel olyan albérletben még nem laktam, ahol a fűtést nem a lakók állítgatták volna igényeik szerint. Ilyet is csak egy brit találhat ki... A legfurább az egész történetben az, hogy ez a javíttatás egy penny-be sem kerül, mert a bojlre még van garancia. Azt hiszem azon pipult be a szentem, hogy neki milyen sokba került az, hogy full 24 órában ment a fűtés a lakásban egész télen. Hát ne is haragudjon a világ, azt azért már ne ő akarja megszabni, mikor és mennyit fűthetünk. Emelje fel a lakbért, ha annyira sokallja a kiadást. Vagy csökkentse, és adja oda a gázszámlát, amit majd szobára kiszámolva kifizetünk, vagy én nem tudom. És csak ő mániázik, a többi klub-tag meg sajnál minket, mert hogy szegényeknek nincs melegvizük meg fűtésük egész hétvégén, biztos fáznak. Még radiátort is adtak, mikor megkérdeztem, van-e valamijük, amivel ki lehet fűteni egy szobát. Mindegy, hagyjuk, elszáll az agyam, ha ezt tovább taglalom..................

"Tömören" talán ennyi lenne. Meló még másfél hónapig, lakásból már menekülnénk, de nem tudunk, hazamenni most nem lenne szerencsés... Majd csak lesz valami...

Nah, ketyeg az óra, lassan lejár az időm mint labor menedzser... De nem baj, ezt is ki kellett egyszer próbálni! Ha így folytatom, én leszek II. Havas Henrik... Hogy mi lesz velem/ünk 1 hónap múlva? Hááááát, egyszerűbbet kérdezzetek... én is szeretném tudni a választ.

A jó hír, hogy Zolinak lett melója, jövő héten kezdhet. Valahol az Isten háta mögött Kelet-Londonban van egy cég, akik parkok gondozásával foglalkoznak. A gond az, hogy annyira kint a pokolban van a bázisuk, hogy szegényem ha akarna sem tudna reggelente az adott időben megjelenni (olyankor még nem járnak a metrók...), ezért most próbálják elintézni neki, hogy egy órával később kezdhessen. Így is hajnalban fog kelni... De amíg nem akad más, addig ez is jó. Nem nagyon van miből válogatni.

Én meg próbálok új melót szerezni, jelentkezek minden munkára, amire egy pici kis esélyt is látok, hogy megkapjam. Most nagyoooooon sok van fent a neten, mármint ilyen biológus-meló, van miből válogatnom. Csak mióta regisztráltam ezen a nyamvadt Facebook-on, nem bírok elszakadni tőle, s mire észreveszem magam, már aludni kéne... Még a munkahelyemen is... Szerencse, hogy a főnököm nem ellenőrizget. Persze azért melózok is, most pl. próbálok minél olcsóbban beszerezni egy víztisztító rendszert az egyik labornak, megjavíttatni egy elromlott inkubátort, illetve a mindenféle masinákra jótállási szerződést kötni. Ezen kívül még mindig a biztonsági adatlapokkal kínlódok, de most már egy másik labor számára. Az előzőét befejeztem. Azért teszem a dolgomat, no.

Ja igen, ami a meghosszabbítást illeti, nem látom esélyét belátható időn belül... Mire kinyögik, hogy akkor oké, vegyetek fel valakit ebbe a pozícióba állandóra, addigra én már a hasamat süttetem a megyeri kavicsbánya partján... A főnököm azt mondta, hogy az intézet most valamikor, március közepén adott le egy jelentést a pénzügyi osztálynak elbírálásra, és majd ez alapján döntik el a fejesek, hogy van-e keret erre a pozícióra. Kizárt, hogy egy hónapon belül választ kapjanak... akkor én már az első napon megkaptam volna a szerződésemet és az ID kártyámat... Erről ennyit.

Szóval vagy sikerül melót találnom egy (max. kettő...) hónap alatt, vagy megyünk haza. Majd elválik, nem jósolok semmit sem. Már leszoktam róla. Szorítsatok!

Már egy hónap eltelt a háromból, azaz már csak 2 maradt. Mármint az új munkaviszonyomból, ami ugye 3 hónapra szól. Ezen a héten (azaz egy hónap után) nagy nehezen eljutott hozzám a szerződés is, és a fényképes személyazonosító kártyámat is megkaptam. Még jó, hogy eddig sehol sem kérték... Elég béna lett a fénykép rajta, csak úgy hipp-hopp ott helyben lekapták a búrámat, majd egy perc múlva már a kezemben is volt a hologramos, fényképes plasztik kártya. Még részt kéne vennem valamiféle biztonsági tréningen is, ami március 13-án lesz (majdnem egy hónappal a munkaviszony vége előtt... ). Megkaptam az első fizumat is, igaz csak két hetit, és még ezt is külön kiskapukon kellett intéznem, mert ez így nem egészen volt hivatalos. Eredetileg 6 hetet kellett volna várni, de nekünk 6 hétre való tartalékunk már nem volt, szal kikönyörögtem. Kicsit legatyásodtunk az utóbbi időben, de most ez a fizu naon jó, fényévekkel többet keresek, mint a pubban - vígan eléldegélünk belőle, s még félre is tudunk rakni valamennyit. Már csak az a kérdés, vajon sikerül-e meghosszabbítani a melót, vagy két hónap múlva hazahúzunk, mint a vadlibák. A főnökömet (Pete Coffey) hétfőn tervezem kifaggatni ez ügyben, úgy kellett időpontot kérni a titkárnőjétől arra az 5 percre, míg ezt megkérdezem tőle... Hihetetlen elfoglalt, az utóbbi egy hónapban nem sokszor beszéltünk, sőt nem is nagyon láttam. Van egy olyan érzésem, hogy nem az én pozícióm megtartása a legfontosabb ügye per pillanat...

A munkám újabban inkább számítógép-előtt-ülésből áll, kemikáliumok biztonsági papírjait rendezgetem, illetve amelyikeknek nincs is, azoknak megírom és kinyomtatom. Elég sok anyagot használnak egy laboron belül, nem kis meló... Főleg hogy kb. 10-15 éve senki sem frissítette őket. Meg aztán egy kutató csoporton belül több ember van, és nem mindig tudják, a másik milyen anyagokat használ pontosan a kísérleteihez, úgyhogy mindenkivel végig kell olvastatnom a listát... De talán hétfőre elkészülök vele. Nem lenne rossz dolog, végre felmutathatnék valami konkértat is a főnököm előtt.

A kollégák, akikkel egy irodában ülök, nagyon aranyosak, főleg a csoport vezetője, Glen Jeffrey. Igazi angol pasas, rengeteget beszél, sőt, inkább harsog! Imádom hallgatni, ahogy mondja, mondja és mondja, jókat röhögök rajta - igazi affekta angol. De nagyon kedves, próbál velem is kommunikálni annak ellenére, hogy nem az ő részlegükhöz tartozom. Azért ülök az ő irodájukban, mert az közvetlen a főnököm irodája mellett található, meg csak ott volt szabad hely. A főnököm csoportjának az irodájában, akiknek a biztonsági papírjait rendezgetem, egy négyzetcenti hely sincs. Mondjuk a két iroda egy folyosón található, csak a főnök irodája van közöttük, úgyhogy ez igazán nem okoz gondot. Így legalább több embert megismerek egy időben.

Párocskámnak még mindig nem akadt meló, pedig a szó szoros értelmében lejárta a lábát... Még otthon meghúzta a bokáját korcsolyázás közben, ami aztán el is múlt, de az utóbbi két hétben annyit gyalogolt, hogy megint elkezdett fájni a bokája meg a lábfeje... Kenegetem neki Voltaren-nel, remélem segít. Mióta nincs munkája, olyan kis házias lett a szentem! Elmosogat helyettem, segítkezik főzés közben, sőt van, hogy ő főz, teát csinál, porszívózik, leviszi a szemetet, néha még ki is tereget! És ha meló után bevásárolni megyek, mindig kijön elém a metróra, és együtt megyünk, hogy ne kelljen egyedül cipekednem. Köszi Mackóm!

Ennyi volt a mese mára, zárul Erus mókatára. Jók legyetek! Pussz!!!